Hogyan tépi szét a nőt a ragadozó?

Mindig azt hallod, hogy nem érdemes kisminkelned magad, mert aki sminkeli magát annak valami takargatni valója van. Nos, igen. Ebben igazuk van a nagy okosoknak. A smink, a divatos, de kevésbé kényelmes ruhák a nők igazi pajzsa. Mögéjük rejtőzik az igazi énünk, ami nem mindig bájos és kedves.Azt is hallottam már, hogy a kicicomázott nők mindig magabiztosak. Igaz. Magabiztosan hiszik, hogy magabiztosnak látszanak és magabiztosan félnek az ellenkezőjétől. Amikor kinyitod a szekrényed péntek este és kiveszed a legdögösebb ruhád akkor nem azzal a gondolattal veszed fel, hogy hmm, ez nagyon kényelmes, kibírom reggelig, hanem reménykedsz, hogy ma este megtalálod a nagy Őt ha ezt veszed fel. Minden tusvonal, minden élénk rúzs, kihívó csípőmozdulat és szempilla rebegtetés egy különös varázslat része.Itt alakul át egy különleges nő, közönséges dívává. Ilyenkor soha nem azt mutatjuk amik valójában vagyunk. És pont ez az ami miatt a kiszemelt téged is csak egy kalandnak néz. Mert minden nő azt akarja, hogy díva legyen. Vágyik a figyelemre, az elismerésre. Úgy vonul végig akár egy díva és itt van a probléma. Mert csak úgy tesz mint egy díva. De sikerült, már mindenki úgy néz rá. Figyelmet kaphatunk egy röpke pillanatra, mindaddig amíg be nem sorolnak az "ugyanolyanmintatöbbi " kategóriába. Ettől a perctől kezdve nem leszünk másak mint egy díva a többi között.Nem számít ha szereted a könyveket, vagy milyen zenét hallgatsz. Nem vagy más mint egy elejtendő préda. És ekkor indul vadászatra a ragadozó oroszlán. Először felméri a terepet, érdeklődik felőled, amiről azt hiszed, hogy figyelmesség de csak puszta formaiság a részéről, amit már jól begyakorolt előző áldozatain. Te pedig a fellegekben jársz és a rózsaszín köd vakításában már nem látod mikor támadni készül. Elhúzta előtted a mézesmadzagot és te önkéntesen szaladsz a csapdájába. Onnan pedig már nincs menekvés. Már annyira szereted, hogy mindegy mit csinál, te elnézed neki, és ezt ő is tudja. Pontosan tudja, hogy nem szökhetsz és nem is akarsz szökni, mert jöhet akár mi, úgy érzed mellette a helyed. A díva jelmezed régen elkopott már, de nem tudod bizonyítani, hogy te nem vagy díva. Ha egy párduc vonyítani kezd, nem válik farkassá. A felismerés villámcsapásként ér. Már tudod, hogy egyedül neveztél be egy csapatmunkás versenybe. Már nem kapsz reggelente aranyos üzeneteket és nem nyitja ki illedelmesen előtted az ajtót, és ami a legfelháborítóbb az egész közül, hogy focimeccset néz a születésnapod estéjén. Első harapás. Veszekedtek, mert az éjszaka közepén ér haza, titkolózni kezd előtted.  Második harapás. Így tépi cafatokra a lelked egy ragadozó. És te már semmit nem tehetsz, hogy legalább a méltóságodat megőrizd. Elveszi mindened, a lelked, az erőd, az időd, minden az övé. Eszelősként keresed a társaságát. Belecsimpaszkodsz egy parányi romantikus pillanatba, amiket morzsaként szór el. Igéretek, hogy falatozhasson még, ha kedve támad hozzád. Iszod a szavait, az életed sivatagában csak ő a szomjoltó. Már csak néha beszéltek. Te magányos vagy, sírva alszol el és teniszlabda méretű kibőgött szemekkel ébredsz minden áldott reggel. Eljött az az idő, hogy már egyáltalán nem érdekel, elfelejted miért volt olyan fájdalmas a szétválás. Egy péntek este rászánod magad, hogy kikapcsolódj a barátnőiddel. Kisminkeled magad, felveszed a legdögösebb ruhád és újra magadra veszed a dívavagyok szerepet. Mert magadat okolod a fájdalmaidért, nem a módszerrel volt a baj, hanem önmagaddal, és az a legszomorúbb az egészben, hogy tényleg elhiszed , hogy ez így van. Most még inkább dívának akarsz látszani, még inkább akarod, hogy felfigyeljenek rád. Mindez azért van mert te csakis az oroszlánok figyelmét akarod felkelteni. Észre sem veszed de vadászol, méghozzá oroszlánra. Amikor odamegy hozzád egy visszafogott férfi aki nem a dekoltázsod figyeli miközben beszélgetsz, hanem őszintén érdekli a mondandód akkor unalmasnak titulálod és a szemed már is egy másik után kutat a tömegben. Az ilyen fajta férfiak egyből veszik a lapot és nem erőlködnek tovább ,mert látják, hogy nem te vagy a melléjük való. Őket is megtéveszted, a farkasokat, a díva álarcoddal mindenkit félrevezetsz. Túl jól sikerül a színjáték. És amikor már késő, és egy újabb oroszlán tépkedi darabkákra a megmaradt lelked cafatjait akkor nézel csak tükörbe és gondolkodsz el azon, hogy vajon mit csinálhattál rosszul már megint, majd eszedbe jut az a csendes férfi a bárból aki a szemeidet dicsérte és nem a melleid. Akkor döbbensz rá, hogy mindvégig rossz ragadozóra vadásztál, mert te mindvégig a nőcsábászt kerested abban is aki két szóváltás után többre tartott téged mint 3 hónap alatt az aki mellett ma reggel is ébredsz . Meg kell értenünk, ha egy olyan férfira vágyunk aki törődik velünk és értékeli a belső adottságainkat akkor ne egy szelidítetlen fiút keressünk. Igen, direkt fejezem ki magam úgy, hogy fiú, mert egy érett férfi nem akarja tönkretenni a nőt. Ne képzeljük magunkat állatidomárnak, hogy majd értünk megváltoznak. NEM. Hagyd meg az oroszlánokat az igazi díváknak, te pedig kérdezd meg a farkast, hogy mi a kedvenc zenéje.